Varázsszőnyeg Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és a felesége. Volt egy ócska, régesrégi szövőgépük. Az asszony éjjel nappal a rongyot tépte, gombócozta. Amikor összegyűlt pár zsákkal megszőtte szőnyegnek. Az ember gyűjtötte a tépni való rongyot kilósból, kukákból. Javította a gépet, amikor szétesett. Amikor kész volt egy kiskocsira való mennyiség kivitték a vásárba. Sajnos a vásárba járó emberek is szegények manapság. Megfogják, simogatják, szagolják, de azt mondják: nincs rá pénz. Kicsi a nyugdíj, sok a rezsi, már gyógyszerre se futja. Közeledik a vásár vége, 12 óra van, kegyetlenül süt a nap, 40 fokhoz közelít a hőmérő. Elbágyadva, ásítozva hozzá fognak pakolni. Feltekerik a szőnyegeket a következő vásárig. Egyetlen egy lábtörlőt sikerült eladni. A helypénz 100ft.-tal többe került. Kénytelen, kelletlen hazaballagnak. Szerencsére az ágyat reggel nem volt idő bevetni, így reménytelenségüket álomba fojtják. Álmukban az egyik kis tarka szőnyeget az udvaron a fűre terítettek és ráültek. Arról ábrándoztak, hogy milyen jó lenne, ha sok pénzük lenne és bejárhatnák a világot. Csodálatos tájakat láthatnának, tenger parton sütkérezhetnének. Egyszer csak a kis szőnyeg meg mozdult. Repült velük az ég felé, keresztül hegyeken, völgyeken. Leszállt egy nagyvárosban. A boltok roskadásig tele áruval. Nem győztek válogatni. Gyönyörű ruhákat, ékszereket, gyümölcsöket. Az áruért a köszönömöt is elfogadták fizetségképpen. Csak úgy roskadozott a szőnyeg. Hazaindultak. Megszólalt az esti harangszó és ők jó kedvűen ébredtek. A varázs szőnyegről senkinek se mertek mesélni nehogy az adóhatóság az ajándékokat megadóztassa. Továbbra is szőtték a szőnyeget jártak a vásárba, közben álmodoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése